- Vigyázz magadra, Mike! - lágy női hang hallatszott a távolból, ami még az én szívemet is megmelengette, holott az én ereimben már nem folyt vér és a szívem sem dobbogot.
- Úgy lesz! - a férfi mély, dübörgő hangja arra utalt, hogy rossz hírt kapott. Vagy ez olyan, mint a másnaposság, csak nem piával, hanem búval? Fogalmam sem volt, hogy miért ilyen. Nem ismerem őt; lehet, hogy egyszerűen csak ilyen a természete.
Mike megindult egy közelben álló kisbolt felé. Bármennyire is szerette volna nem kimutatni az érzéseit, a járásán látható volt az idegesség és a fejét is feltűnően csóválta. A gyorslépésben a férfi után vettem az irányt, és pár bicikliző gyerek kikerülését követően utol is értem. Pár perc elteltével egy sikátorba kanyarodott. Két ember támaszkodott neki a falnak rendőr egyenruhában. Mike arca most az idegesség helyett, a szigorúság maszkját öltötte fel magára.
- Hol volt már főnök? Már vagy harminc perce, hogy itt állunk! - vonta kérdőre az egyik.
- Dolgom volt, de ez nem lényeg. Megértettétek amit telefonon mondtam?
- Ja, erőszakot nem alkalmazzunk, még végső esetben sem. - forgatta a szemét az egyik.
- Most komolyan Mike! Csak, mert az öcsédről van szó ne legyél ilyen egy puhány... - a másik már nem tudta befejezni a mondatát, mert a rendőrfőnök haragos tekintete belefojtotta a szót. Az öccse? Ezt nem tudtam elhinni. Hirtelen utálat vette át a kíváncsiságom helyét.
- Indulás! - fordult meg Mike, és nagy lendülettel keresztülment rajtam. A társai más-más utakon követték. Néhány utca után kiértünk egy csendes parkba. A téren senki sem volt, csupán a madarak kellemes csiripelése és a tarka virágok adtak neki némi hangulatot.
A távolban egy huszonéves fiú alakja rajzolódott ki. Ahogy közelebb ért szemügyre vettem az arcát. Ő volt az, az egyik gyilkosom.
- Benedict szemszöge -
Hunyorogva néztem az ellenkező irányba. A bátyám valami bigével állt a park másik felén. Öt méterre álltam meg tőlük. A lány arca elterelte a figyelmem minden másról, - ez ritka, általában ez a mellekkel történik- bosszús, hitetlenkedő arca valahonnan ismerősnek tűnt.
- Szia, Cica! Mi a neved? - vettem elő félmosolyom. A lány szemei elkerekedtek és szóra nyitotta ajkait.
- Te látsz engem? - kérdezte meglepődve.
- Miért ne látnálak? Mike, ezért mondtam, hogy ne szedj össze minden jól kinéző csajt! Szerintem diliházba kéne zárni.
- Öcskös, te meg kihez beszéltél? - nézett rám zavarodottan a bátyám. Most először vettem észre, hogy mennyire feszült.
- Hát a csajhoz. Hol szedted fel? A nőd tud róla? - húztam össze szemöldököm.
- Milyen "csaj"? Várj. Te tudsz róla miért hívtalak ide, ugye, Benedict? Ezért játszod a tébolyultat! Ez nem enyhítő körülmény a francba is! - emelte fel a hangját.
- Miről beszélsz? - keltem ki magamból én is.
- Ne játszd az ártatlant, tudod jól, hogy gyanúsított vagy! Most szépen fogod magad és eljössz velem kihallgatásra!- visszaakartam neki szólni, de akkor felvillant a lány arca. Először arról az estéről, másodszor pedig egy perccel előbbről. Lassan felé fordítottam a fejem. Ha tényleg ő az, hogy lehetett még életben? A fejem a bátyám és a lány között lengettem, eközben pedig lassan hátrálni kezdtem.
- Meg ne próbáld! - ordibált egyként két idegen hang a hátam mögül. Hátra néztem, rendőrök voltak.
- Ne küzdj - Mike hangja már nyugodtabb volt, mint az előbb. Tudtam, hogy nem érdemes szembeszállni velük, így hát megadva magamat biccentettem egyet és a csajt vizslattam egészen addig, ameddig ki nem került a látásszögemből.
___________________________________________________________________________
Köszönjük a sok visszajelzést, a díjat és a feliratkozásokat is. :)
W.~ és Jappancs
Anyám de izgiii.....
VálaszTörlésSzia!
TörlésHa komolyan gondolod köszönjük szépen. Ha irónia akkor pedig igyekszünk, hogy jobbak lehessünk! :)
Gyorsan a kövivel!! *-* ♥
VálaszTörlésIgyekszünk.♡ ^^
TörlésAzta, paszta!!!! Hogyan látja Benedick a csajt? Létszi gyorsan a kövit!!! *O*
VálaszTörlésA harmadik részt már olvashatod, a negyedik nemsokára érkezik.:)
Törlés