- Benedict szemszöge -
Miután beültem a rendőrautóba, amiről mellesleg nem tudom, hogy került oda, elhajtottunk. A kapitánysághoz érve két rendőr kíséretében besétáltam a régi épületbe. Mike ment elől, majd egy ajtónál balra fordult, míg mi egyenesen mentünk. Míg elértünk a folyosó végére, jól megbámultak. Minden bizonnyal az járt a a fejükben, hogy vajon mit csinált, vagy hogy miért van itt. Szívem szerint rászóltam volna a bámulókra, hogy törődjenek a saját dolgukkal, de én is megbámultam volna magam. Húsz évesen két rendőr vezetett, és nem tudtam, hogy mi fog következni, de nem is érdekelt. Csak arra a lányra tudtam gondolni, akit azon az éjszakán láttam először. Mikor elmentünk a fiúkkal, már félig halott volt, szellemek pedig nincsenek. És ekkor esett le; amiatt az éjszaka miatt vagyok itt.
Bevezettek egy szobába, majd leültettek. Néhány perc után bejött Mike, és leült velem szemben.
- Bocsáss meg Benedict, de ez a kötelességem. A biztonsági kamera felvételein tisztán látszik, hogy te vagy az. Valld be, hogy te ölteted meg azt a lányt, mert ez enyhítő körülmény. Csak okosan! - ezután felállt, és kiment. Ezt követően egy másik rendőr jelent meg az ajtóban, majd elfoglalta a helyet, ahol egy perce még a bátyám ült. Ám a bátyámmal ellentétben ez az ember nem volt kedves. Nézése kimért és gonosz volt.
- Mindenkinek jobb, ha gyorsan túlesünk rajta. Ez pedig csak úgy fog sikerülni, hogyha együttműködik velem. Maga ölte meg Annie Evans-t? - szóval Annie-nek hívják, pontosabban hívták.
- Nem. - adtam a tömör választ.
- Hol volt június huszonharmadikán este tíz óra és éjfél között? - a hangján hallatszott, hogy az ő agyában nem mint gyanúsított, hanem mint elkövető vagyok elraktározva. Próbáltam összeszedni minden határozottságomat összeszedni, és mondani, hogy otthon, de akkor megint megláttam. Mit keres itt ez a lány, az előbb mondta a rendőr is, hogy megöltük. A gondolataimból a velem szemben ülő férfi zökkentett ki. - Szóval, hol tartózkodott ebben az időpontban?
- Lester, bevetése van! - jött be a terembe Mike. - Menjen, majd én befejezem a fiú kihallgatását. - Erre a faggatóm elhagyta a termet. Látszik, hogy a bátyám a főnök, és nem kicsi tekintélye van. - Na idefigyelj Benedict, két napig elmehetsz, addig szerzünk neked egy jó ügyvédet, de eszedbe ne jusson elhagyni a várost, megértetted?
- Igen, és köszönöm Mike. - Nem szeretek meghunyászkodni az emberek előtt, de a bátyámat mindig is tiszteltem, és sokat köszönhettem neki.
Nem sokkal később gondolkodva sétáltam ki a kapitányságról, majd írtam Adam-nek, hogy szóljon a fiúknak, hogy fél óra múlva találkozunk a városon kívül lévő várromnál. Általában egy kisebb kocsmában szokott összejönni a négyfős társaságunk, de most nem kockáztam meg, mert elég balhés hely, sokat járnak oda a rendőrök.
Mikor odaértem, Kevin és Jeff már vártak, hamarosan pedig Adam is csatlakozott hozzánk. Elmondtam nekik, hogy mi volt, de arról, hogy látom Annie-t egy szót sem szóltam. Mikor Adam arról magyarázott, hogy elcsesztem mindent, megpillantottam a lányt. Gyönyörű volt, élveztem a látványt, bár nem szabadott volna. Egyáltalán látnom sem kellett volna. Miután a fiúkkal megbeszéltük, hogy tagadok mindent, és nem keverem gyanúba őket, - bár ez számomra egyértelmű volt, - vegyes gondolatokkal mentem haza. Lehet, hogy seggfejnek gondolnak, de nekem is vannak érzéseim. Ez a lány megbabonázott, de mivel megöltük, nem lehet az enyém. Ha akkor lett volna annyi bátorságom, hogy leállítsam a fiúkat, akkor lehet, hogy már nem lóghatnék velük, de Annie megúszta volna. Így viszont én vagyok egy gyilkosság első számú gyanúsítottja, és nem tudom, mit csináljak.
